A magyar leányoknak
Vass János
Sokan mondják és ezt én is így látom
Sántikál a szerelem a világon.
Isten adja szívünkbe a szerelmet
És azt onnan kisemmizni nem lehet.
De a Sátán, ki a rosszat keresi,
Ez Isteni érzést gyakran elveszi.
Ha a lány – mint apja – idős férfit lát
Vagyonáért,
Tekintéért beadja a derekát.
Hozzá megy s így soha nem érezi át
Az igazi szerelemnek varázát.
Idős férje pénzzel neki nem vehet
Fiatal szívéhez illő szerelmet.
Nem adok én tanácsot a világnak,
De a magyar leányokért kiállok,
Sok éven át láttam éppen eleget,
Hogy azt mondjam:
A vagyonért ne dobd el a szerelmet!
Magyar leány, a szerelem többet ér,
Mint a férjed kezéből a sok babér!
Magyar leány, büszkeséged ne feledd,
Szebb a babér, mit megszerez két kezed.
Mert a vagyon ördög szeme, mint a pénz,
Nyugodalmad nem lesz, amíg érte élsz.
Elveszíted barátaid, szerelmed
És a végén következik a lelked!