A magyar szomszédoknak

Nem tudok rá haragudni
Akit egyszer megszerettem,
Még ha vétkezik is néha
Haragjában velem szemben.

Nagy úr bennem a szeretet,
Tesz szívemmel amit akar,
Az ellenem vétkezőnek
Könnyen megbocsájt ha magyar.

Ez a szeretet hiányzik
Magyar szomszédok szívében,
Akik gyakran összevesznek
Akármilyen semmiségben.

Aztán hosszú éveken át
Nézik egymást farkas szemmel,
Szívükben a gonosz lélek
Csak rossz szándékokat kever.

Magyar szomszéd a szívedben
Rossz szándék van-e helyett
És a halálba küldenéd
Sokszor magyar testvéredet.

Jól tudod azt, ha ő elvész
Túl sokáig te sem leszel,
Mert a földön kevés nemzet
Nézhet téged szeretettel.

Éppen ezért térj eszedhez,
Ha jobb, mint te, kövesd te is,
Ne irigyelj bölcsességet,
S erre tanítsad gyermekeid is.

Legközelebbi szomszéd áll,
Őt tiszteld meg a legjobban,
Leghamarabb ő segíthet
Ha valami hiányod van.

Ne tartsd magad félistennek,
Tedd félre a büszkeséged!
Isten előtt minden ember
Semmi más csak test és lélek.

Kicsi a mi tudományunk
Isten tudásával szemben,
Nem a tudás határozó meg
Ha vagy, vagy nem igaz ember.

Lehetsz tudós és köszívű,
Testvéred csak juhász legény,
Ő ingét is neked adná,
Te meg kigúnyolod szegényt.

A magyar név, hogy szép legyen,
Olyan ahogy volt ő régen,
Tiszta szeretet kerüljön
Minden magyarnak szívébe.

Csak a szeretet tart össze
Akármilyen nemzetséget,
Mikor közénk az irigység
Legcsúnyább formája lépett.

Budapesten, szégyenünkre,
Több utcaharc keletkezett.
Rivalpártok, szívetekből
Merre bujkált a szeretet?

Kis nemzetek nagyok lettek,
Nagyokból mi kicsik lettünk,
Mert a fontos döntésekkor
Hiányzott a szeretetünk.

Tanuljunk a századoktól,
Ne kövessünk el más hibát,
Csak hőstettünk ötvenhatos
Mennyi áldozatot csinált.

Kérjük meg a drága Istent
Áldja meg a szeretetünk,
Szeretetből összefogva
Újból megint nagyok leszünk.

Álmaink majd teljesülnek,
Elszáll rólunk a nagy átok,
Amit reánk nagyhatalmak
Lélek nélkül tukmáltak.

De az idő hozzánk fordul,
Ő gyógyít meg minden lelket,
Aminek nincs orvossága
Úgy bánatot, mint keservet.

Az én lelkem is meggyógyul,
Most már világosan látom.
A magyar őshazájában
Már nem lesz túl más határon.

Csillagokból raknék betűt
Ha lehetne, nem is egyet,
Ha nem, annyit hogy írjassak
Az égre egy üzenetet.

Kik a magyart megfosztották,
Felírnám az égre nekik,
Hogy újra Erdélyben a magyar
Állampolgár megszületik.