A szavaló ezredes
Vass János
Sokat láttam már az életemben,
De szavaló ezredest még soha.
A falunk napján ismertem meg őt,
Egy Petőfi rajongó, kész csoda!
Hangja, mint a tomboló viharé,
Tiszteletet parancsol magának,
S hirdeti, hogy volt egy Petőfink, ki
Szabadságot akart a világnak.
Bármily szépen ficsereg a fecske,
Egy fecske dalára nem jön tavasz.
Világszabadság sem lesz a kék bolygón,
Míg köztünk jár a gonosz ravasz.
A szívem érzékeny húrjához ért
Petőfinek Az őrült versével.
Ilyenkor az öröm és boldogság annyi,
Hogy szívemben nem fér el.
Tisztelj nagy költönket a világ,
És azt, ki verseit szavalja,
Hallotta hírét a kínai nép,
Ki verseit tanulni akarja.
Szavald tovább, kedves barátom
A kedvenc nagy költönk verseit.
Egy a célunk: az igazi szabadság,
Tegyünk érte, s az Isten megsegít!
Szabadság volt a nagy költönk álma,
S életét érte áldozta fel,
Szavaljuk hát verseit, hogy nevét
A világ soha ne feledje el.