A szekere rúdja
Vass János
A vajasdi lelkipásztor
Alig jött ide
És a szekerének rúdja
Áll már kifele.
Maga vezeti a kórust
Bölcsen, ügyesen.
Nem fogjuk megengedni,
Hogy innen elmenjen.
Megkérjük a püspök urat
Ne ítja alá
A lemondó kerelmet, s úgy
Nem megy sehová.
Ha az a gond, hogy a neje
Nem szól románul,
Beállhatok tolmácsának
Úgy majd boldogul.
Debogy állok, debogy állok! –
Jut az eszembe.
Minden nap a tiszteletes
Kétszer megverne.
Úgyhogy, drága tiszteletes,
Sorsán maga dönt.
Ne feledje: a vegyes kar
Megszerette őnt.
Tiszteletes asszonyunknak
Az édesanyja
Szomorúodik, senmi kedve
Vajon mi bántja?
Székely s magyar, egy az anyánk,
Ezt igy irtam meg.
Egy anyának gyermekei
Édes testvérek.
Azért, drága, édes testvér,
Minden percért kár.
Szórakoztunk amig lehet
S most járjon a pohár.
Mégis azért a szívemben
Tiszteletben tartom azt, hogy
Kedves neje nem igen szól
ROMÁNUL.
Mert a székely ezerhatszáz
Esztendeje itten él, de
Más nemzettel
NEM FAJUL.
Egész világ, hogy megtudja,
Írjuk fel ezt nagy betűkkel
A legszebbik világnyelven:
ANGOLUL.