A test és a lélek

Vass János

Lélek – lélek! Hol bujkálsz a testemben?
Adj egy jelt, hogy beszélhessünk kettesben.
Mondd meg azt – mert gondolok rá eleget –,
Hogy valóban bennem mi a szereped?

Jól tudom, hogy te tartasz engem életben
S nem kerültél belém csak úgy vétetlen;
Isten küldött fékezni rossz vágyaim,
Hogy a gonosz ne lopja el álmaim.

Felfogni azt, hogy lelkünknek az élete végtelen,
Kevés ahhoz az emberi értelem.
Mit értünk meg hatvan – hetven év alatt?
A végtelen univerzumban száz év csak egy pillanat.

A csillagok élete is véget ér,
Vajon lelkünk azoknál is többet él?
Több milliárd év nekik az életük,
Hogy fogjam fel, hogy mi annyit élhetünk?

Találgatjuk, hogy mi lesz a lélekkel,
Mert minket az öröklétet érdekel.
Hogy ismerjük fel ott egymást test nélkül
Meddig az új lelketesfünk felépül?

Sok a kérdés és kevés a felelet;
Az Úr erről nem mondott csak keveset.
Az ember ha sokat tud és sokat lát,
Könnyen ráül, hogy kövesse a fényességet angyalát.

A léleknek a lelkész az orvosa,
Ha beteg, a fájdalmait feloldja.
Tisztán hordja, mint anyja a gyermekét,
Ha összerogy, odanyújtja a kezét.

Nem vagyok én okostojás a hitben,
Azért engem mégis szeret az Isten.
Majdnem minden vágyam ma is teljesül
És nem érzem magam soha egyedül.

2019 június 1 – 5