Az unokám és kedvese
Vass János
A kedvesem budapesti magyar lány.
Előtte is volt szeretőm egy néhány!
Egyikük sem csalta el a szívemet,
Akármilyen profi módon hizelgett.
Túl nagy fába vágtam be a fejszémet,
Annak aprítása ma sem ért véget.
Több éve, hogy hűségesen aprítom,
Gyakran érzem, hogy tovább már nem bírom!
Egy buliban történt meg a véletlen,
Azóta megváltozott az életem.
Egy szép barna budapesti hajadon
Pár tánc után már csüngött a nyakamon.
Két magyar szív egymásra lelt külföldön,
Számukra már leapadt a vízözön.
Ketten könnyebben aprítják a nagy fát,
S nem hallom panaszkodni az unokát.
Ha megunja aprítani a nagy fáját,
Egy szép lakás várja haza gazdáját.
Gazdáját és gyönyörű szép kedvesét,
Akinek már meg is kérte a kezét.