Boldogabbak legyenek mint nálunk
Vass János
Akit egykor tárt karokkal vártunk,
Hat év után búcsút int nekünk.
Nagyon nehéz örökre elválni,
Azoktól, akiket szeretünk.
Esténként ha elmegyek sétálni
S elhaladok a kapujuk előtt,
Egy keserű könnycsepp arra emlékeztet,
Hogy amitől féltünk, korábban eljött.
A szemeket melyeket nem látjuk,
Lassan elfelejtjük, ez a valóság!
Elmúlik a bánat szíveinkben,
És az élet sántikál tovább.
Azt kívánom, ott ahova mennek,
Tárt karokkal várják magukat.
Szeretetük maradjon meg végig,
S a falut uralja a jó hangulat.
Boldogabbak legyenek, mint nálunk,
Adjon Isten sok-sok szerencsét!
Egészséget, végtelen szerelmet,
Amit semmi ne téphessen szét.
Barátom lett a lelkészünk apja,
Kiben a magyarság az egekig ér!
Vajon látjuk-e még néha-néha egymást
Ha a fiad elmegy, kedves jó testvér?