Családi emlékek

Átgondoltam, nem is egyszer
Mi volt az én életem?
Mennyi volt a szép s jó benne,
S vajon hányszor tévedtem?

Ha még egyszer megszületnék
S választanám kellene,
Ugyanez az élet kéne
Nem voksolnék ellene.

Nem kívánnám nagy úr lenni,
Sem miniszter töltelék.
Elkerülném, ami rossz volt
S megtartanám mi volt szép.

Szép volt az én gyermekkorom,
Mint igazi szerelmem,
Akit Erzsikének hívnak.
S én Liz Taylornak neveztem.

Mint holdnak a csillagok közt,
Csodás volt a mosolya,
Káprázatos szépségétől
Tündöklő volt lánykora.

Első ügyetlen csókommal
Szája végét csókolám,
Ő a csókom viszonozta
S mosolyogva nézett rám.

Megtörtént az első lépés,
Boldogságunk teljes volt.
Kikísért, s a csillag fénnyel
Versenyt sütött ránk a hold.

Beszélgettünk egy keveset,
Én fontam a fonalat!
O hirtelen hozzám kapott,
Megcsókolt és beszaladt.

Mit elkezdtünk, folytatódik
Mai napig azóta,
Annyi évnek elteltével
Ahány éves Sarolta.

Van neki egy lánytestvére
Neki köszönhetem őt,
Ő is Vajasdra jött férjhez.
Lánykorában hozzá jött.

Két testvérek gyermekei
Voltam én a férjével,
Akit a sors nagyon korán
Tett a sínak mélyébe.

Sárikó, a sogorasszony,
ó igazi rokonom,
Három évig az otthona
Volt nekem is otthonom.

Nem volt semmink a világon
Soha el nem feledem,
Azért mindent megcsináltunk
Ha volt igazi szerelem.

Mikor a sors ostorozott,
Vagy talán az Isten vert,
Olyan volt SARIKÓ nekünk
Mint egy paradicsomkert.

Ha valami hiányunk volt,
Ő volt igazi testvér,
Számtalanszor bizonyitva,
Vizzé nem vállik a vér.

Most is gyakran odajárunk,
Vár ott igaz szeretet,
Edith lánya és családja
Önt belőle eleget.

Mily szép dolog a szeretet,
Ha igazán szeretünk,
Mert az élet mint a madár
Úgis elszáll mellettünk.

Téli esték ha eljönnek
A tanácsnak nincs vége,
És az öröm akkor teljes
Ha jön Ida testvére.

Kis szobába összegyűlve
A boldogság kaccsint ránk,
Tele zajjal és vigággal
Mesebeli kisszobánk.

Mikor mind a három testvér
Összegyűl a szobába,
Újra érzem, mit éreztem
Boldogságom korában.

Ők csendesen tanácskoznak
Én meg éhen álmodok –
Ők voltak a boldogságot
Megteremtő angyalok.

Szép emlékek, szép emlékek,
Gyertek hozzám sorban el,
Csódjam a szépségetek
A lelkemnek szemével.