Eltelt száz év a szórványban
Vass János
Az anyja a gyermekének
Csak a javát akarja,
Anyanyelvére tanítja
Mint anyját a nagyanyja.
Magyar óvodába adja
Hároméves gyermekét,
Ott folytatja tanulni, hogy
Mi a jó és mi a szép.
Az az igaz magyar, kinek
Unokája is magyar,
Magyar ruháiban áll ki
Ha énekel vagy szaval.
Az óvónő anyanyelvét
A szívébe ülteti,
Egyszer megfoganva többé
Soha el nem felejti.
Unokáink tovább fonják
Anyanyelvünk fonalát,
Így láthatja egész világ
Szeretetünk hatalmát.
Szeretetünk mindent legyőz
Határokat lerombol,
Fellobban ha megszólítnak
A nyelvünken valahol.
Valahol hol ezer évig
Beszélték a nylevünket
Azok, kik a mi hibánkból
Ma többségbe kerültek.
Visszatekerni az időt
Tudjuk jól, hogy nem lehet
Azt is tudjuk, hogy az ember
Szenteli meg a helyet.
Bárhol lakunk a világon,
Tulajdonunk magyar hely,
De a szép Magyarországunk
Fontos, mint a kisbabának
A tápláló anyatej.
Eltelt száz év a szórványban
Ritkán sütött ránk a nap
Ha nehéz is a keresztünk
Elcsüggedni nem szabad!
Eső után szép idő jön,
Utolsóból első lesz.
Atyám, ma ha meg is büntetsz
Holnap ismét átölelsz.