Ez a világ rendje

Valahányszor Nagyenyeden járok,
Mint egy csodát, úgy bámulom ottan
Ez a csoda a nagy Kollégium
Ma is olyan fényes állapotban.

Az élén Szöcs igazgató asszony
Harcol, hogy a kollégium híre
Ne csorbuljon, épen megmaradjon
S vándoroljon messzire-messszire.

Történelmi Nagymagyarországnak
Járja össze minden ősi táját
S ne feledje elvinni magával
Az enyedi fűzfák legendáját.

Átellenben áll a nagy vártemplom
Ruháit elkoptatták az évek.
Kopott ruhás élő bizonyíték
Falaidra lelkesedve nézek.

Falaiddal védted eleinket,
Vad ellenség ha támadott rájuk-
Harcoltak, hogy egészben adják át
Fiaiknak ősmagyar hazájuk.

Bizom benne, elfolynak a vizek,.
De köveink, azok itt maradnak.
Ez a világ rendje! -és reménye
Az Erdélyben született magyarnak.

Ápoljuk a reményt türelmesen!
Bízzunk az igazság hatalmában!
A hazugság virágot terem ma,
De gyümölcsöt nem hoz a virága.

Szent Ágoston így vigasztal minket,
A hazugság gyümölcsöt nem terem.
Miénk az igazság, mit bizonyít
Ezeréves magyar történelem.

Birodalmak születtek, s elvesztek.
Semmi nem tart a végtelenségig.
Jogaink nélkül mi sem élhetünk
Ös hazánkban egy újabb száz évig.

Hátunk mögött zűrzavaros múltunk,
A jelenünk nem túl lenyűgöző.
Gyere haza testvéri szeretet,
Hogy szebb legyen a végtelen jövő!