Fogd a kezem!

A falukban hová jutott magyar pap,
A magyar a szeretetből annyit kap,
Amennyit elbír a szíve s a lelke,
Hogy nemzetét soha el ne felejtse.

Úgy lehet felszámolni egy nemzetet,
Ha feldarabolják, mint a kenyeret.
Beolvadás vár rá a szórványban
S elfelejti, hogy mi is volt korábban.

Ki a SZÓ ma itt a földön, emberek?
Kétezer éve, hogy Jézus Mennybe ment.
Azóta nincs próféta, nincs apostol,
Hamisokat állít elő a pokol.

A szórványban sok a hamis próféta,
A buta nép nekik nagyon jó préda!
Dumájukat bizonyítani nem lehet,
Hazugságokkal töltik meg fejedet.

Erdélyben a magyar nem idegen,
Nem olyan, mint Robinson a szigeten!
Ezer éves gyökereink vannak itt,
Róluk alig emlegetnek valamit.

Rettegnek, mert egyszer az a valami
A sors elől már nem tud elszaladni.
Az igazság úgyis egyszer kiderül,
Hogy mikor, azt Jézus tudja egyedül.

Nagy örömet szerzek azzal nejemnek,
Ha vele a templomba elmegyek.
Ott szívünkben a szeretet fellobban
S áldás után hazamegyünk boldogan.

A magyar is lehet boldog amíg él,
Ha a Jézus igazságában remél.
A boldogság alapja a SZERETET,
Fogd a kezem s én fogom a kezedet!