Anyanyelvem fontossága

Vass János

Csak nyelvemben tudok igazán örülni,
Csak nyelvemben lehetek igazán boldog!
Csak nyelvemben tudok a sírásból megállni,
Csak nyelvemben tudom igazában végezni a dolgot.

Mostohám gyakran szidalmaztak érte
Kik egykor nyelvemnek beszélői voltak,
De mindig kevés volt körünk a szeretet
Úgy mit sem törődünk, hogy mit hoz a holnap.

Ha ma sem törődünk, hogy mi vár ránk holnap,
És nem kerül szívünkbe igaz szeretet,
A magyar nyelvünknek szép Erdély országában
Lassan, de bizosan, a többség véget vet.

Minden nap imában megkérem az Istent,
Engedje meg végig, hogy nyelvemben éljek.
Öntse szeretetet a magyarok szívébe
És nyelvemnek Erdélyben sosem vessem véget.

Úgy neveld gyermeked, te magyar jó anya,
A magyar csak magyar fában oltson szemet,
Így a beolvadás, nyelvünk aranykája,
Holnap már számunkra sok rosszat nem tehet.

Hogy nézne ki Erdély a magyarok nélkül,
Iskolák, templomok üresen maradva?
Kastélyok, melyekről legendák születtek,
Mint őseink sírjai otthagyva parlagba?

Csak egy a fegyverünk: hogy ez NE így legyen,
De nem a rakéta, sem az atombomba,
Hanem a szeretet, a tiszta szeretet,
Ha szívünkbe kerül, minden meg lesz oldva.

2012 július 28 – 29

Búcsúzok az óvodától

Vass János

Drága szép jó óvó néni
Kis szíveink büszkesége,
Sajnáljuk, hogy ilyen hamar
Óvodáskorunknak vége.

Az Isten szép országában
Őrző angyalunk volt nékünk,
Vigyázott ránk és tanított,
Egyeztette minden léptünk.

Mint második édesanyánk
Megtanított szépre, jóra,
Életünknek e világban
Ez volt legboldogabb kora.

Tanulgattunk, játszadoztunk,
Énekeltünk és nevettünk,
De az idő, mint a madár,
Gyorsan elszállott mellettünk.

És eljött az utolsó nap
Jó barátok, játszótársak,
Nehéz nekem ez a búcsú
Nem csoda, ha sírni láttak.

Drága szép jó óvó néni
Mit is mondhatok most Önnek?
Értünk könnyeit ne öntse,
Mert helyünkbe mások jönnek.

Azokat is szeresse meg
Ahogy minket megszeretett,
Úgyis tudjuk, szívből szeret
Minden magyar kis gyermeket!

2012.06.20

Hajninak

Vass János

Megkért a te édesanyád,
Hogy egy pár szót mondjak neked,
Mikor esküvődön reád
A menyasszonyi ruhád veszed.

El is mondok mint igértem
Pár mondatot, szép sorrendeben:
Először is, boldogságod
A szépségeddel összecsengjen!

Jobb érzés a boldogságnál,
Nincsen a csillagok allatt!
Szivedben mig boldogság van,
Szépséged is épen marad.

Itt nőttel fel szomszédunkban,
Mint egy csodas orhidea,
Mennyire szeretett téged
Szép kis unokám Andrea!

Én is gyönyörködtem benned,
Ahogy szoktam a virágban,
Mikor szomszéd leányomat
Ahogy nőtt, mind szebbnek láttam.

Csillagokból raknék betűt,
Ha lehetne, nem is egyett,
Hanem anyit hogy írhassak
Vellük egy szép üzenetet.

Galamb szívű anyosodat!
Tiszeteld meg, mint édesanyád
Mert ezentul ő mond neked
Minden este jó éjszakát.

Reggel mikor főlébredel,
Finom kávet ő hoz neked-
Vagy citromos fórro teát,
Ha hülésed emlegeted.

Anyos és meny általában
Ők nem igen jó barátok,
De én a te anyosodban
Egy szerető, anyost látok.

Mert tagja a vegyeskarnak
S-aki énekelni szeret,
Igy vélik a túdosok is
Az rossz ember sosem lehet.

A legtöbbet rolla irtam
Anyosodról amint látod,
Mert ezentul tölle függ majd
Nagy részben a boldogságod.

Becsüld meg a férjedet is
Az élet sorsát vélle ossząd!
Bármit mér a sors szeszélye
Fejetekre, jot vagy rosszat!

Nem kivánom életedben
A bibliai széles utat,
Csak a szüket, galambszivet,
S irányt amit Isten mutat.

Végezetül azt kivanom;
Egy szép gyermek anyja legyél,
Mert a kerek nagyvilágon
Nem lehet szebb dolog ennél.

Most az Isten, szent házába
Menjünk innen szépen, sorban
Hogy a tiszteletes urunk
Jövötökre áldást mondjan.

2011.08.20-25.

A magyar szomszédoknak

Vass János

Nem tudok rá haragudni
Akit egyszer megszerettem,
Még ha vétkezik is néha
Haragjában velem szemben.

Nagy úr bennem a szeretet,
Tesz szívemmel amit akar,
Az ellenem vétkezőnek
Könnyen megbocsájt ha magyar.

Ez a szeretet hiányzik
Magyar szomszédok szívében,
Akik gyakran összevesznek
Akármilyen semmiségben.

Aztán hosszú éveken át
Nézik egymást farkas szemmel,
Szívükben a gonosz lélek
Csak rossz szándékokat kever.

Magyar szomszéd a szívedben
Rossz szándék van-e helyett
És a halálba küldenéd
Sokszor magyar testvéredet.

Jól tudod azt, ha ő elvész
Túl sokáig te sem leszel,
Mert a földön kevés nemzet
Nézhet téged szeretettel.

Éppen ezért térj eszedhez,
Ha jobb, mint te, kövesd te is,
Ne irigyelj bölcsességet,
S erre tanítsad gyermekeid is.

Legközelebbi szomszéd áll,
Őt tiszteld meg a legjobban,
Leghamarabb ő segíthet
Ha valami hiányod van.

Ne tartsd magad félistennek,
Tedd félre a büszkeséged!
Isten előtt minden ember
Semmi más csak test és lélek.

Kicsi a mi tudományunk
Isten tudásával szemben,
Nem a tudás határozó meg
Ha vagy, vagy nem igaz ember.

Lehetsz tudós és köszívű,
Testvéred csak juhász legény,
Ő ingét is neked adná,
Te meg kigúnyolod szegényt.

A magyar név, hogy szép legyen,
Olyan ahogy volt ő régen,
Tiszta szeretet kerüljön
Minden magyarnak szívébe.

Csak a szeretet tart össze
Akármilyen nemzetséget,
Mikor közénk az irigység
Legcsúnyább formája lépett.

Budapesten, szégyenünkre,
Több utcaharc keletkezett.
Rivalpártok, szívetekből
Merre bujkált a szeretet?

Kis nemzetek nagyok lettek,
Nagyokból mi kicsik lettünk,
Mert a fontos döntésekkor
Hiányzott a szeretetünk.

Tanuljunk a századoktól,
Ne kövessünk el más hibát,
Csak hőstettünk ötvenhatos
Mennyi áldozatot csinált.

Kérjük meg a drága Istent
Áldja meg a szeretetünk,
Szeretetből összefogva
Újból megint nagyok leszünk.

Álmaink majd teljesülnek,
Elszáll rólunk a nagy átok,
Amit reánk nagyhatalmak
Lélek nélkül tukmáltak.

De az idő hozzánk fordul,
Ő gyógyít meg minden lelket,
Aminek nincs orvossága
Úgy bánatot, mint keservet.

Az én lelkem is meggyógyul,
Most már világosan látom.
A magyar őshazájában
Már nem lesz túl más határon.

Csillagokból raknék betűt
Ha lehetne, nem is egyet,
Ha nem, annyit hogy írjassak
Az égre egy üzenetet.

Kik a magyart megfosztották,
Felírnám az égre nekik,
Hogy újra Erdélyben a magyar
Állampolgár megszületik.

2011 július 25-30

A szekere rúdja

Vass János

A vajasdi lelkipásztor
Alig jött ide
És a szekerének rúdja
Áll már kifele.

Maga vezeti a kórust
Bölcsen, ügyesen.
Nem fogjuk megengedni,
Hogy innen elmenjen.

Megkérjük a püspök urat
Ne ítja alá
A lemondó kerelmet, s úgy
Nem megy sehová.

Ha az a gond, hogy a neje
Nem szól románul,
Beállhatok tolmácsának
Úgy majd boldogul.

Debogy állok, debogy állok! –
Jut az eszembe.
Minden nap a tiszteletes
Kétszer megverne.

Úgyhogy, drága tiszteletes,
Sorsán maga dönt.
Ne feledje: a vegyes kar
Megszerette őnt.

Tiszteletes asszonyunknak
Az édesanyja
Szomorúodik, senmi kedve
Vajon mi bántja?

Székely s magyar, egy az anyánk,
Ezt igy irtam meg.
Egy anyának gyermekei
Édes testvérek.

Azért, drága, édes testvér,
Minden percért kár.
Szórakoztunk amig lehet
S most járjon a pohár.

Mégis azért a szívemben
Tiszteletben tartom azt, hogy
Kedves neje nem igen szól
ROMÁNUL.

Mert a székely ezerhatszáz
Esztendeje itten él, de
Más nemzettel
NEM FAJUL.

Egész világ, hogy megtudja,
Írjuk fel ezt nagy betűkkel
A legszebbik világnyelven:
ANGOLUL.

2011 – junius 10

Családi emlékek

Vass János

Átgondoltam, nem is egyszer
Mi volt az én életem?
Mennyi volt a szép s jó benne,
S vajon hányszor tévedtem?

Ha még egyszer megszületnék
S választanám kellene,
Ugyanez az élet kéne
Nem voksolnék ellene.

Nem kívánnám nagy úr lenni,
Sem miniszter töltelék.
Elkerülném, ami rossz volt
S megtartanám mi volt szép.

Szép volt az én gyermekkorom,
Mint igazi szerelmem,
Akit Erzsikének hívnak.
S én Liz Taylornak neveztem.

Mint holdnak a csillagok közt,
Csodás volt a mosolya,
Káprázatos szépségétől
Tündöklő volt lánykora.

Első ügyetlen csókommal
Szája végét csókolám,
Ő a csókom viszonozta
S mosolyogva nézett rám.

Megtörtént az első lépés,
Boldogságunk teljes volt.
Kikísért, s a csillag fénnyel
Versenyt sütött ránk a hold.

Beszélgettünk egy keveset,
Én fontam a fonalat!
O hirtelen hozzám kapott,
Megcsókolt és beszaladt.

Mit elkezdtünk, folytatódik
Mai napig azóta,
Annyi évnek elteltével
Ahány éves Sarolta.

Van neki egy lánytestvére
Neki köszönhetem őt,
Ő is Vajasdra jött férjhez.
Lánykorában hozzá jött.

Két testvérek gyermekei
Voltam én a férjével,
Akit a sors nagyon korán
Tett a sínak mélyébe.

Sárikó, a sogorasszony,
ó igazi rokonom,
Három évig az otthona
Volt nekem is otthonom.

Nem volt semmink a világon
Soha el nem feledem,
Azért mindent megcsináltunk
Ha volt igazi szerelem.

Mikor a sors ostorozott,
Vagy talán az Isten vert,
Olyan volt SARIKÓ nekünk
Mint egy paradicsomkert.

Ha valami hiányunk volt,
Ő volt igazi testvér,
Számtalanszor bizonyitva,
Vizzé nem vállik a vér.

Most is gyakran odajárunk,
Vár ott igaz szeretet,
Edith lánya és családja
Önt belőle eleget.

Mily szép dolog a szeretet,
Ha igazán szeretünk,
Mert az élet mint a madár
Úgis elszáll mellettünk.

Téli esték ha eljönnek
A tanácsnak nincs vége,
És az öröm akkor teljes
Ha jön Ida testvére.

Kis szobába összegyűlve
A boldogság kaccsint ránk,
Tele zajjal és vigággal
Mesebeli kisszobánk.

Mikor mind a három testvér
Összegyűl a szobába,
Újra érzem, mit éreztem
Boldogságom korában.

Ők csendesen tanácskoznak
Én meg éhen álmodok –
Ők voltak a boldogságot
Megteremtő angyalok.

Szép emlékek, szép emlékek,
Gyertek hozzám sorban el,
Csódjam a szépségetek
A lelkemnek szemével.

2011 május 20 – 25

Lilla és a vegyes kar

Vass János

Azt állítja a tudomány
Az emberek tudománya:
Csodák nincsenek a földön
Csak babona, valahányka.

De az Isten adhat csodát,
Adott is az emberekre,
Amely nélkül az életnek
Folytatása nem lehetne.

Ez a csoda akkor áll be,
Mikor babát hoz a gólya.
Ő lesz aztán itt a földön
Létünk tovább folytatója.

Én is hiszem, hogy a földön,
Emberek közt csoda nincsen,
Csodát nem tehet az ember
Csodát adhat csak az Isten.

A gólya is csak úgy jött el,
Mert az Isten úgy akarta.
Ugye, tiszteletes úrunk?
Fejét hányszor megvakarta.

A Bilakon jött meg a hír
A vegyes karnak számára,
Hogy a gólya fészket rakott
Az Orbán család házára.

Lett is aztán örvendezés
Az örömhír hallatára
Tapsolgatás, jókívánság
A jövendő kis babára.

Még nem tudta senki akkor,
Hogy a baba kislány leszen,
És amikor világra jön
Szólíják majd Lilla neven.

A vegyes kar örömmel
Végig követte a csodát.
Mióta még semmi sem volt,
Meddig szemünk kisbabát lát.

Lilla, mikor nagyobb leszel
Te kinózd meg a vegyes karát.
A papádnak, aki benne
Hűséges lelkekre talált.

Pörgesd le a kazettáját
A Bilaki ünnepségnek,
S lásd meg a mi szemeinkben,
Mily szeretetlángok égnek!

„Papa, ki az? Azt hogy hívják?
Nézd, az egész kar hogy nevel!”
S a papád éhen álmodozva
Elmond rendre egy – egy nevet.

Kérdeztem a babonáról
S mamád eképp válaszolta:
“Ki Jézussal egy úton jár,
Ottan nem lehet babona.”

Ilyet csak az apostol mond,
Aki Istent szívből imád.
S betartja a parancsait,
Épp úgy, mint az édesanyád.

Nem kívánom életedbe
A bibliai széles utat,
Csak a szűket, s mamád lelkét –
S irányt, amit Isten mutat.

Talán, mikor nagylány leszel
Már nem leszek a világon. –
Legyen az én rövid versem
Számodra, egy édes álom!

2011.febr. 10 – 15

A szeretet hajója

Vass János

Vegyes karunk keresztneve
“A szeretet hajója”,
Aki akar tagja lenni
Örömmel felkarolja.

Jobb érzés a boldogságnál
Nincs ezen a világon
Kitől a sors elragadta
Ideje rátaláljon!

A hajóákon ez az érzés
Mindenkinek ingenes,
Megtelhet a szíve véle
Aki minket felkeres!

A szeretet poharából
Ki nem fogy a szeretet,
Kinek szíve szomjaz érte
Kaphat tőlünk eleget.

Kapitányunk saját maga
A hajóján körbevisz,
Maga gondoskodik arról,
Legyen vele a pohár.

Barátaim! Higgyétek el:
Akkor élünk igazán,
Ha szívünkben az öröm
S boldogságból nincs hiány!

Mennyit élünk igazában
Megtudni csak úgy lehet,
Ha levonjuk életünkből
A boldogtalan perceket.

S meglátjuk, hogy életidőnk
Több, mint fele lecsákad,
De hajókon töltött időnk
Az egészben megmarad.

Nincs szeretet, barátod sincs
Ki segítne bajodban,
A megoldás csak egy: és az
“A szeretet hajón” van.

Lehet pénzed, gazdagságod,
S szívedben nincs boldogság,
Olyan vagy, mint a fa, melynek
Lombján soha nincs virág.

Nem ér semmit az életben
Az, hogy úrnak szólítanak,
Ha, mind ember, nem vagy ember,
Lehetsz bármily rosszkalap.

Úrnak lenni csak történés,
Mert a kerék úgy forog,
De embernek megmaradni…
Ez aztán a nagy dolog.

A szerelem s a szeretet
Édes ikertestvérek,
Vigyázz nagyon, az életben
Öket össze ne tévezd!

Szerelmes csak egybe lehetsz
Kit a szíved választott,
De szeressed minden embert
Úgy, mint felebarátod!

Magyarságod el ne feledd
Bármerre visz a sors keze,
S ne felejd el vallásod,
Melyre elvitt tettél le.

Ilyen emberek, ha vagyunk,
Az örömből nincs hiány,
Kormányozza bölcsen hajónk,
Tiszteletes kapitány!

Járjuk össze a világot
Ahol magyar lélek él,
S mondjuk el, hogy szíveinkbe
Budapestről fujj a szél.

Örvendjünk, bárhol is látjuk
Egymást magyar emberek,
S ne feledjük mi miénk volt,
Habár régen elveszett.

Letépted a szép hazánknak
Kétharmadát “TRIANON”!
Légy irgalmas, jó Istenünk
Velünk is e világon!

Add vissza az édesanyánk!
Történjen meg a csoda!
Maholnap már száz évet tölt
A mostani mostoha.

Ha valaki másként írná
Rágja tollát, s írjon hát!
Szívesen és nagy örömmel
Átadom a stafétát.

2010. szeptember 1 – 5

Újjá lett a magyar templom

Vass János

– Orbán Csaba lelkipásztorunknak köszönhetően –

Falunk közepében
Ott áll egymagában
Az öreg templomunk
Tiszta új ruhában.

Gyönyörű a tornya!
Ha tekintünk rája,
Olyan, mint a király
Arany koronája.

Az új szemüvege
Csillámlik a fényben,
A vizes cipõi
Megszáradtak régen.

Ruhája belseje
Magyar nők kezek
Úgy tisztára mosták,
Hogy ránézni élvezet.

Amíg végig nézed
Elkábít a mámor!
Ha élne, hogy örülne
A nagy Bethlen Gábor!

Tiszta a templomunk,
Tisztán járunk benne,
Tiszta legyen lelkünk,
Mint a hófehér zsemle.

Az új templomunkban
Legyen mindig béke,
Így legyen tisztelve
Ősünk emléke.

Ősünk pénzéből
Templomunk újjá lett,
Miénk a büszkeség,
Nekik jár tisztelet.

Szép a magyar nemzet,
Szép a magyar nyelvünk.
Ha szeretjük egymást
Isten itt van velünk!

Keressük fel gyakran
A jó Isten házát,
Tiszteletes úrunk
Mondhasson ránk áldást.

Dicsérjük az Istent
Szóban és énekben,
Mi történik velünk
Az soha nem vétlen.

Hogy a rossz ne jöjjön
Kérjük meg az Istent,
Hiszen a világon
Ő irányít mindent.

Ne akarjuk soha
Embertársunk rosszát!
Akinek jót adunk,
Az nekünk is jót ád.

Kedves falum népe!
Nézzünk fel az égre,
Nézzünk templomunknak
Magas tetejére.

Égbe nyíló tornya
Bölcsen magyarázza,
Hogy a templom nem más,
Mint a jó Isten háza.

2010. augusztus 10-15

A Vajasdi egyháznak

Vass János

Szép kis falu, Vajasd falu,
De még szebb a tája.
Örül szívem, repdes lelkem
Ha tekintek rája.

Hozzá illő papot kapott
Az én falum népe,
Hogy elmúljon szíveinkben
A múltnak bús emléke.

Meg is áldotta az Isten,
Nem sok idő telt el.
Egy szép, kedves, székely lánnyal,
Kit élettársul vett el.

Székely s magyar, egy az anyánk,
Istenünk és elvünk,
Erdély ország megtartása
S drága anyanyelvünk.

Ha a székely hozzám beszél
Édes tájszólással,
Világvégig elhallgatnám
Elragadtatással.

Két szép csillag emelkedett
A Vajasd-i égre.
Szeretetet sugározni
A Vajasd-i népre.

S kioltani szíveinkből
Minden gyülöletet,
S beönteni a helyébe
Igaz szeretetet.

Ragyogjatok szép csillagok
Még nagyon sok évig.
Hirdetni a szeretetet
Életünk végéig.

Mert ha egyszer eljön a nap
Elbúcsúzni végre,
Vigyük fel a szeretetünk
A csillagos égbe.

Mondjuk meg a jó Istennek
Hogy békében éltünk,
Szeretetben s boldogságban
Mig volt létezésünk.

A jó Isten örülni fog.
Hiszen Ő a szeretet,
Parancsait ki betartja
Élhet egy szép életet.

2010. április. 21-24

Ugorj a tetejére!