Betty menyasszonynak

Vass János

Mikor valóban itt láttam,
Szívem megtelt szeretettel!
Éreztem, hogy Isten engem
Azért mégsem felejtett el.

Reményt kellett a szívembe
Fellendülni bennem éget,
Mert falumba költözni fog
Évek után, magyar lélek.

Jöttek nem kedvelt vendégek,
Összetörték a szívemet!
A falumban álig látni
Gyermekkori játszóhelyet.

Házak épültek azokra,
Csak az emlékek maradtak.
Kérlek Isten, vessél véget
E szomorú folyamatnak!

Nekünk is Te vagy az Atyánk,
El egészen ne felejts el,
Mint a többi gyermekedre,
Tekints ránk is szeretettel.

Ha a szabadság egy festmény,
Mit örznénk éveken át,
Sajnos mi azt sosem látjuk,
Csak annak a másolatát.

Te adtad a szabadságot,
Mégis harcolnunk kell érte,
Mert a törvényhoző ember
Nem adta meg, csak ígérte.

A székely lány csak egy szikra,
Mely szívünkben lángot vethet,
Mint papné ha tudni fogja
Kezelni a szeretetet.

Testvérek közt nincs két mérce,
De ha mégis, csak rajönnek
S minden kicsi szeretetet
A szívükből kitörölnék.

Szeretet nélkül az ember,
Elveszíti a boldogságot,
De már késő lesz, amikor
Rájön, hogy rossz füre hágott.

Hiszem azt, hogy minden jól lesz
Nem is gondolhatonk máskra,
Mert a szívem úgy vigasztal,
Hogy nincsen ok az aggódásra.

A székely lány hozzánk kerül
S lesz a falunk büszkesége,
Jó kezdet, mit lelkészünk,
Bár soha ne lenne vége!

A magyarnak élettársa
A legjobb, hogy magyar legyen,
Mert ha nem, közéjük állhat
A vitatott történelem.

Erdélyország, az igazság
Elfávozott tőled régen,
Utoljára írtak róla
Mátyás király idejében.

Templomaink megmaradtak
És tartják benünk a lelket,
De úgy érzem, Isten minket
Egy ideje elfelejtett.

Templomunkat újjá tettük
S nagyon büszkék vagyunk rája!
Ha nem tudunák: a menyasszony
Völegénye a gazdája.

2017. május 15 – 20

Szeretet és gyűlölet

Vass János

Ha elkezdted boncolgatni
Azt a szót,hogy SZERETET,
Bizony olyan szerről van szó,
Amely gyógyít és etet.

Ha elkezdted boncolgatni
Azt a szót,hogy GYŰLÖLET,
Ha gyűl benned,ölni képes
Ezért űzd ki belőled!

Azt,aki az én szívemben
Nagyon kedvelt vendég lett,
Olyan szerrel kínálgatom,
Amely gyógyít és etet.

Ebből a jó csodaszerből
Öntöttem a pappárnak,
Ti is ezt megtehetitek,
Mást tőletek nem várnak.

Jó a pásztor,de az a gond,
Ritkán egész a nyája,
Pedig lelkész mesterségét
Oly lelkesen csinálja.

Szóló voltam a templomban
Egy vasárnap délelőtt,
Nőszemély volt tizenhárom,
De más férfi egy sem jött.

Legyen végre egyetértés,
Szűnjön meg a gyűlölet!
Távozz tőlem!-mondd,s a sátán
Közeledbe nem jöhet.

Elvándorolt boldogságunk,
Mint a tékozló fiú,
Visszatér majd szíveinkbe,
S nincs több hideg háború.

Nincsen olyan ír a földön,
Melytől meggyógyul a lélek,
Csak ha te, mint felebarát
Szeretnél,s én szeretnélek.

2016.november 4.

A vajasdi lelkésznek

Vass János

Szépen csengenek a harangok
Itt van ismét a vasárnap,
Sajnos ma az én fejemben
Fura gondolatok járnak.

Mint a kísértés úgy követ
Egy titkos bús előérzet,
Úgy érzem,hogy megtörténik
Amitől oly nagyon félek.

A volt tiszteles urunk
Nem gondolkodott túl sokat,
Úgy itt hagyta falunk népét,
Mint szent Pál az oláhokat.

A mostani lelkipásztor
Mennyit lesz itt Isten tudja–
Elmondta,hogy állt már egyszer
Kifele szekere rúdja.

Ha minden két-három évben
A lelkészek jönnek,mennek
Stáció lesz a falunkból hol a papok
Egy keveset megpihennek.

Rosszak vagyunk és kevélyek
Orrunkkal az eget szántjuk.
Sokszor nem is vesszük észre,
Hogy másoknak ezzel ártunk.

Másokon nevetünk,mikor
Mi vagyunk nevetniralók.
Sajnos csak akkor jövünk rá
Mikor a rossz reánk ragyog.

Kirúgtuk az egyik papot,
Másik titokban megszökött.
Minden olyan símán történt
Nem villámlott se nem dörgött

Van lelkésze a falunknak,
Adjuk meg a tisztességet,
Mert ha nem a papvándorlás
Nálunk soha nem ér véget.

Kérje nejül a székely lányt,
Imádkozom este-reggel,
S töltség meg a parókiát
Székely s magyar gyerekekkel.

Szépen csengenek a harangok
Itt van ismét a vasárnap,
Menjünk az Isten házába
Oda mindenkire várnak.

Kérjük meg a drága Istent
Áldja meg a szeretetünk,
Csak ha szeretetben élünk
Lehet boldog az életünk.

2016.szeptember 5-10

Beti kisasszonynak

Vass János

Tárt karokkal várom a falunkba,
Örvendek, ha látok itt székely lányt,
Mint nem kedvelt fekete felhők közt
Ha látom a gyönyörű szivárványt.

Eloszlanak a fekete felhők,
Ha a szivárvány fölszáll az égre.
Szívemből is kiossan a bánat,
Ha fajtánkból is szálingóznak végre.

Harcban vagyunk a többségért itten,
Reánunkra a székely reménysugar.
Ha nem volt a templomban a héten
A hívek szívében hiányzott már.

Vártunk, mint mindig, sajnos ma nem jött…
Talán történt – e vele valami?
Hazafele menve a hívektől
Ezeket lehetett hallani.

É szavakból szeretet sugárzott.
Adja Isten ez mindig így legyen!
Győzzön a szívekben a szeretet,
És győzzön az igazi szerelem!

Ha tiszteletes asszonyunkká válik,
Bizony mondom: több lesz másik versem,
Melyből sokkal több mindent elmondok
Ahogy tudom a legeslegszebben.

2016.06.1 – 2

Elnök asszonyunknak

Vass János

Elnök asszony a szívemben
Nagyon kedvelt vendég lett,
Amióta elvállalta
Ezt a fontos szerepet.

Ez a szerep harcot jelent,
Jól tudjuk azt mindnyájan,
Harcolnunk kell jogainkért
Míg azokban hiány van.

Ha hozzánk szól, a beszédét
Szeretettel hallgatom,
Manapság a szeretetünk
A legnagyobb hatalom.

Ez a legnagyobb hatalom,
A gonoszt elkergeti,
És, hogy távol tartsa tőlünk,
Arra gondja lesz neki.

Valakit ha szívből szeretsz,
Csak a javát akarod,
Örvendsz a jó tetteinek,
S hibáit nem takarod.

Ha a szeretet vezérel,
Nincs erő a világon,
Mely a népünkben még egyszer
Károsodást csináljon.

A vajasdi volt lelkészem
Jókedvében elmondta:
Hogy a nője Fisher leány
És Ön Fisher unoka.

Imádtuk a lelkészünket
Mindannyian Vajasdon,
Mégis a sors úgy akarta,
Hogy tőlünk elszakadjon.

Most, hogy jobban megismertem,
És az új elnöküünk lett,
Biztos vagyok, jól rendezi
Ezt a nehéz szerepet.

Szeretetünk, testvéreim,
Másként nem is képzelem:
Szoroztuk meg önmagával,
Hogy legyen a négyzeten!

2015. június 15-20.

Ez a világ rendje

Vass János

Valahányszor Nagyenyeden járok,
Mint egy csodát, úgy bámulom ottan
Ez a csoda a nagy Kollégium
Ma is olyan fényes állapotban.

Az élén Szöcs igazgató asszony
Harcol, hogy a kollégium híre
Ne csorbuljon, épen megmaradjon
S vándoroljon messzire-messszire.

Történelmi Nagymagyarországnak
Járja össze minden ősi táját
S ne feledje elvinni magával
Az enyedi fűzfák legendáját.

Átellenben áll a nagy vártemplom
Ruháit elkoptatták az évek.
Kopott ruhás élő bizonyíték
Falaidra lelkesedve nézek.

Falaiddal védted eleinket,
Vad ellenség ha támadott rájuk-
Harcoltak, hogy egészben adják át
Fiaiknak ősmagyar hazájuk.

Bizom benne, elfolynak a vizek,.
De köveink, azok itt maradnak.
Ez a világ rendje! -és reménye
Az Erdélyben született magyarnak.

Ápoljuk a reményt türelmesen!
Bízzunk az igazság hatalmában!
A hazugság virágot terem ma,
De gyümölcsöt nem hoz a virága.

Szent Ágoston így vigasztal minket,
A hazugság gyümölcsöt nem terem.
Miénk az igazság, mit bizonyít
Ezeréves magyar történelem.

Birodalmak születtek, s elvesztek.
Semmi nem tart a végtelenségig.
Jogaink nélkül mi sem élhetünk
Ös hazánkban egy újabb száz évig.

Hátunk mögött zűrzavaros múltunk,
A jelenünk nem túl lenyűgöző.
Gyere haza testvéri szeretet,
Hogy szebb legyen a végtelen jövő!

2015 május 17

A tudásnak hosszú útján

Vass János

Minden nap egy lépést tettünk
A tudásnak hosszú útján,
S egyre jobban megértettük,
Hogy ez így lesz már ezután.

Azt is könnyen észrevettem,
Hogy a tudás hosszú útja,
Hepe – hupás és göröngyös,
Ügyes, aki járni tudja.

Minden nap egy újabb lecke
Titkaival állunk szembe,
Miket elsajátítottunk
Ebben a szép tanteremben.

Mi az út elején vagyunk
S a tanulás a harc nálunk,
Megfogadjuk, hogy mi vele
Minden napon szembeszállunk!

Már lejárt az első két év,
Hogy nehéz volt, nem tagadom!
De a papám úgy vigasztal,
Hogy a tudás az hatalom.

Megkérjük a drága Istent,
Hogy a mi tanító nénink,
Egészségben szeretettel
Taníthasson minket végig.

Költő írta: „harc az élet,
Szüntelenül harcolj érte!”
Soha ne add fel a harcot,
Bármi is lesz annak vége.

2014. január 10-15

Egy anya fájdalma

Vass János

Ki volt egykor a faluban,
Édesanyák egyik legszebb gyöngye.
Ma folyt le az arcjára
Életének legkeserűbb könnye.

Uram, vajon hol tévedtem?
Mert magamtól nem tudok rájönni.
Elhagytad a szörnyű halált
Ilyen korán életére törni.

Ő volt a mi családunkban
A családfánk egyik legszebb ága,
De eljött a szörnyű halál
Letörte és elvitte magával.

Boldog volt a mi családunk,
Két gyermekkel áldott meg az Isten.
Hittük azt, hogy a faluban
Boldog család, mint a miénk, nincsen.

Hat nap nehéz munka után
A templomba mindig együtt jártunk.
Meg is áldott a jó Isten,
A boldogság nem hiányzott nálunk.

Mikor a tél beköszöntött,
S az éjszakák mind nagyobbra nőttek,
Fiúk, lányok a szomszédból
Szórakozni, gyakran hozzánk jöttek.

Életkedvvel feltöltődve
Énekszóra, táncra kerekedtek,
Így a téli hosszú esték,
Mint a madár, elszálltak mellettek.

Aztán szívükben jókedvvel
Távoztak el ki–ki otthonába,
Örvendtek egymásnak, mondván:
– Ez az este sem telt el hiába!

Ily boldog volt a családunk
Addig, amíg ők megvoltak ketten.
Fiam meghalt, s mától fogva
Boldogságom végleg eltemettem.

Ha az ember bánatában
Azt hiszi, hogy semmi kiút nincsen,
Elhagyta a rokon, barát–
De őt soha nem hagyja el Isten.

Meghal egyszer ki született,
Itt a földön nem kívétel senki!
Csak így lehet lelkünknek
Örök élet kapuján bemenni.

Drága fiam, te jó voltál!
A te lelked ott van már a Mennyben,
Jelenj meg az álmaimban
Minden éjjel, s vigasztalj meg engem!

Mondd, hogy jobb ahova mentél,
Mert a Mennyben nincs jajgatás, sírás.
Így vigasztalja az embert
Itt a földön a Szentírás.

Október 16. 2013

Magyar állampolgár vagyok

Vass János

Amióta megszülettem,
Magyar állampolgár voltam,
Az vagyok és az maradok,
Míg betesznek koporsómba.

Az én drága szép hazámtól
Elhatároltak a nagyok,
Azt hitték, hogy elfelejem,
Milyen származású vagyok.

Az embernek legfőbb része,
Szürke anyag, neve nincsen,
Nincs oly ember, aki tudná,
Miből formálta az Isten.

Agynak mondják, Ő az ember,
Testünk minden porcikája
Bármily parancsot kap tőle,
Hűségesen megcsinálja.

Ha a nevem, iratokban,
Román állampolgárrá lett,
Bennem az a szürke anyag
Megmaradt a magyar mellett.

Ha nemzetem gyászba borult,
A szívem is gyászba esett,
Nem volt kedvem, nem volt álmom,
Nem engedte a szeretet.

Ha valami nagyon jó hír
A nemzetemen futott át,
Mohón szívtam mellembe a
Boldogság édes illatát.

Az én szabad akaratom
Mit a Jóistentől kaptam,
Mindig az volt: Magyar vagyok!–
És ez mellett megmaradtam.

2013 július 15

Az özvegy búcsúja

Vass János

Uram, vajon hol tévedtem?
Mert magamtól nem tudok rájönni.
Elhagytad a betegséget,
Igen korán életét megölni.

Ő volt nékem életemben
Az örömöm, drága feleségem.
Szeretettel behálózott,
Így a múltat elfeledtem régen.

Aztán jöttek boldog évek,
Két gyermekkel áldott meg az Isten.
Hittük azt, hogy a faluban
Boldogabb pár, mint mi vagyunk, nincsen.

Hat nap nehéz munka után
A templomban mindig együtt jártunk.
Meg is áldott a Jó Isten,
A boldogság nem hiányzott nálunk.

Mikor a tél beköszöntött
S az éjszakák mind nagyobbra nőttek,
Tanácskozni a szomszédok
Minden este Sárikóhoz jöttek.

Az asszonyok tanácskoztak,
Mi a kártyák forgatói lettünk.
Így a hosszú téli esték
Mint a madár elszálltak mellettünk.

Aztán szívünkben jó kedvvel
Távoztunk el ki-ki otthonába.
Örvendtünk egymásnak, mondva:
Ez az este sem telt el hiába.

Téli esték – téli esték
Boldog voltam, míg megvoltunk ketten.
Te itt hagytál, veled együtt
Boldogságom végleg eltemettem.

A Jó Isten, égi Atyánk,
Az árvák és özvegyek Atyja,
Az árvákat, özvegyeket
Bánatukban soha el nem hagyja.

Ha az ember bánatában
Azt hiszi, hogy semmi kiút nincsen,
Elhagyta a rokon, barát –
De őt soha el nem hagyja Isten.

Meghal egyszer, ki született,
Itt a földön nem kivétel senki.
Csak így lehet a lelkünknek
Örök élet kapuján bemenni.

Drága nejem, te jó voltál,
Így a lelked odamegy a mennybe.
Jelenj meg az álmaimban,
Minden éjjel, s vigasztalj meg engem.

Mondd, hogy jobb, ahova mentél,
Mert a mennyben nincs jajgatás – sírás.
Így vigasztalja az embert
Itt a földön a drága Szentírás.

Január 27–28, 2013