A nők napjára
Vass János
Légy boldog, hogy boldog legyél!
Szeressél, hogy szeresselek!
Szeretet nélkül az élet
Gyakran a rossz útra téved.
Minden nőnek:
– Kívánok sok boldog évet!
Légy boldog, hogy boldog legyél!
Szeressél, hogy szeresselek!
Szeretet nélkül az élet
Gyakran a rossz útra téved.
Minden nőnek:
– Kívánok sok boldog évet!
Meglátod a láthatatlant,
Érzed a tapinthatatlant,
Előtted nincs lehetetlen,
Példa vagy a szeretetben!
Rám hozod a boldogságot,
És ezt gyakran megcsinálod.
Megcsókolgatsz este, reggel
Mosolyogva, szeretettel.
Mások közénk falat raknak,
Irigyeink megugatnak,
De hűséged mindig érzem
Gyönyörű szép feleségem!
Mindent legyőz a szerelem,
Őt legyőzni lehetetlen!
Lerombolunk minden falat,
Ki ugat, csak azzal marad.
Azt hittem, hogy barátom vagy,
Megjátszottad a jó KOMÁT.
Gyakran az út szélén hagytál:
– Mit ér a csók ablakon át?
Mikor sorsom ostorozott
Nem kívántam, hogy tégy csodát,
De egy jó szó illett volna:
– Mit ér a csók ablakon át?
Ha valamit ünnepeltél,
Játszottad a ravasz rókát,
Azt mondtad: kifelejtettél…
– Mit ér a csók ablakon át?
Fehér galambot akartam,
Te mit adtál? Festett csókát…
Hátba döftél, ha tehetted:
– Mit ér a csók ablakon át?
Tűnj el az én életemből!
Barátom nem voltál soha!
Küld a csókot ablakon át
Lucifernek a pokolba!
Ha az aranyhal így szólna:
– Mondjál három kívánságot,
Melyekkel boldoggá tennéd
A csonka Magyarországot.
Azt kívánnám először, hogy
Őshazánkra manna hullna,
Melytől minden fogyatékos
Magyar lélek meggyógyulna.
Aranypikkely és halacska,
Azt kívánnám másodjára,
Hogy a csonka országunknak
Nőjön ki a keze–lába.
A harmadik kívánságom:
– Bőség, szeretet és béke
Határozza meg a magyart
Európa közepébe.
Kis aranyhal, a mesékben
Te vagy a nagy csodák feje!
A meséskönyv sorai közt
A lényegnek van a helye.
Olvass! Még a sorok közt is,
Mert a könyv a legjobb barát,
Az utadat egyengeti,
Hogy a hamis ne verjen át.
Kilyénfalvi székely leány,
Unokámnak kedvese,
Mindkettőtök életébe
Cseppent egy kis szerencse.
A szerencse összehozott
Ahol lassan, csendesen
Beosont a szívetekbe
A végtelen szerelem.
A végtelen szerelem az,
Mely a sírig elkísér,
Mindenki ilyendre vágyik
S boldogságra, amíg él.
A szerelem bonyolultabb,
Mint a sima szeretet,
Tökéletes, ha van viszony
S megtartja a nemzetet.
Minden szavam tükör, melyben
Bárki tisztán láthatja,
Hogy a szívem kedvére van
A családunk új tagja.
Székelyföld a székelyeké,
S mindig az lesz a neve!
A többséget távol tartja
Attilának szelleme.
Ismét itt van a Karácsony,
Sok ezer kis körtek égnek,
A Karácsony éjszakáin
Nincs helye a sötétségnek.
Fényben úszik a kis falunk,
Fényben úszik egész világ!
Keletről három bölcs király
Köszöntik az Isten fiát.
A próféták megjósolták
S a jóslásuk ma már való.
Megszületett a Messiás,
A Jóisten fia a SZÓ.
Varázsa a Karácsonynak
Szíveinket meglágyítja,
Többet adakozunk és csak
Szeretetet várunk vissza.
A szeretet ünnepe van,
Fecsegünk róla eleget.
Tudni kell, hogy tettek nélkül
Nincsen igazi szeretet.
A szeretet ünnepe van,
Legyen béke a világon!
Megszületett a Messiás,
Igazságát nagyon várom.
Igazság nélkül a béke
Csak egy illúzió marad.
Úgy eltűnik, mint az árnyék,
Mikor este lemegy a nap.
Hazug próféták azok, kik
A szűk útról prédikálnak
És ők szebb-nél szebb kocsikkal
Autópályán sétálnak.
Hogy lehetne világbéke
Ha a bolygón két tábor van?
Egyikben mind földen futók
Úgy élnek, mint a pokolban.
Másikoknak itt a földön
Megadatott a mennyország,
Legfőbb javait a földnek
Csak maguk közt, mind elosszák.
Egy színmagyar kis falucska
Fekszik két nagy domb aljában!
Ott ismertem meg egy kislányt
Fehér csokor volt hajában.
Piros babos ruhácskája
– Dicséret annak, ki varrta –
Azt hittem, hogy csak álmodom
Olyan ügyesen állt rajta.
Az a kislány öt év után
Igent mondott, s lett a párom.
Elcsaltam a falujából
És túlvittem hét határon.
Azért gyakran odajárunk
A színmagyar kis faluba,
Mindig szeretettel fogad
Zsuzsika, unokahúga.
Ma is kedvesen fogadott
Az asztalon minden jóval,
Étel előtt pálinkával,
Étel után kínált borral.
Aztán jött a beszélgetés,
A bor meghozta a kedvet.
Zsuzsika mindegyre mondta:
– Hozzak-e még más egyebet?
Van még szőlő a pincében,
Kedvence Bözske nénémnek!
Hozom, mert tudom a hölgyek
Inkább a gyümölcsből kérnek.
A férje sem restelkedett
Nézett erre, nézett arra,
Ismét töltött poharába
Kinek kiürült pohara.
Úgy elnyúlt a beszélgetés,
Hogy már szürküledni kezdett.
Nehézkés volt az elválás
Ilyen szép fogadás mellett.
A színmagyar falucskába
Fű, fa, virág, magyar minden.
Barátságos lakosságát
Jósággal is áldja Isten!
Ezt a szép magyar oázist
Hol a csárda főszereplő,
Egészben – több századon át –
Megtartotta a Teremtő!
Tartsd meg, Isten, ezt a falut
Színmagyarnak mindörökre!
Hadd lássák, hogy nemzetünket
Sehol nem tehetik tönkre!
Azt súgja a szívem, mikor mellettettem vagy,
Hogy az egész földön nyilnak a virágok!
A dalos madarak szepen csicseregnek
Hogy szebbé és jobbá tegyék a világot.
Ez, a szívem hangja, ő nem tud hazudni.
Egész életemben nem hazudott soha.
Akkor sem, ha a sors boldogságot hozott,
Akkor sem, mikor volt számomra mostoha.
Mikor mellettem vagy, csak a szépet látom,
Eltünnek az égről a fekete felhők.
Szeretet és béke uralkodik rajtunk,
Úgy érzem, hogy Jézus másodára eljött.
Hajtsd a fejecskédet ide az ölembe,
Boldog vagyok, mikor az arcodat látom!
Ha szépeket mondok, két szemed pillája
Egyre nehezebb lesz, rájuk száll az álom.
Én tovább fecsegek, mig mélyen elalszol,
Aztán számtalan gond fordul meg fejemben.
Egyik nagyon aggaszt: vajon meddig lesz így?
Nincs oly bölcs a földön, ki erre feleljen.
Atyánk, vajon miért kellett,
Hogy ilyensmi megtörténjen?
Családainkra a Sátán
Ilyen szörnyű csapást mérjen.
Ez a fura referendum
Szodomára emlékeztet,
A Sátánnak volt a műve,
Meggylázni a keresztet.
Mikor embert teremtettél
És azt szomorúnak láttad,
Elaltattad s bordájából
Formáltál neki szép társat.
Vaginával rendelkezőtt,
Hogy ezentúl maguk ketten
Csinálhassák meg a csodát
Azt, hogy gyerekük szülessen.
Két férfi vagy két nő között
Nincs Istentől a szerelem!
Kik olyanok, nincs erejük
Harcolni a gonosz ellen.
Mely családban nincsen gyermek,
Az a család legszegényebb!
Olyan, mint az üres kalász,
Nincsen meg benne a lényeg.
Ez nagy betegség rajtatok,
S nem bízhattok senki másba,
Csak az Isten hozhat vissza
A rendes kerékvágásba.
Édesapád úgy döntött, hogy
Sámuel legyen a neved,
Mert tudja, hogy a jóisten
Minden prófétáját kedvelt.
Ők voltak a választottak,
Megbízott bennük az Isten,
Reményt adott ha aggódtak,
Hogy onnan már kiút nincsen.
Anyukád mellett is ott volt
Míg a csodát véghez vitte,
S mind az Ő akaratából
Könnyebben, mint ahogy hitte.
Kis Sámuel, a nevedet
Híres prófétáról kaptad.
Édesapád megfontolta
Ahogy illik egy jó papnak.
Székely asszony édesanyád
A falunk primadonnája,
Hogy az Isten kedvére légy –
Életeded úgy formálja.
Határozottan megmondta:
Lesz testvéred kettő – három!
Van még bőven próféta név
A református naptáron.
Nem láthatok a jövőbe,
De az élet megtanított:
-Ne kívánjam azt az álmát,
Amely a számomra tiltott!
Akkor sem, ha az a gyümölcs
Más számára megrehető.
Embertől van a két mérce,
Sajnálja ezt a Teremtő.