Eltelt száz év a szórványban
Vass János
Az anyja a gyermekének
Csak a javát akarja,
Anyanyelvére tanítja
Mint anyját a nagyanyja.
Magyar óvodába adja
Hároméves gyermekét,
Ott folytatja tanulni, hogy
Mi a jó és mi a szép.
Az az igaz magyar, kinek
Unokája is magyar,
Magyar ruháiban áll ki
Ha énekel vagy szaval.
Az óvónő anyanyelvét
A szívébe ülteti,
Egyszer megfoganva többé
Soha el nem felejti.
Unokáink tovább fonják
Anyanyelvünk fonalát,
Így láthatja egész világ
Szeretetünk hatalmát.
Szeretetünk mindent legyőz
Határokat lerombol,
Fellobban ha megszólítnak
A nyelvünken valahol.
Valahol hol ezer évig
Beszélték a nylevünket
Azok, kik a mi hibánkból
Ma többségbe kerültek.
Visszatekerni az időt
Tudjuk jól, hogy nem lehet
Azt is tudjuk, hogy az ember
Szenteli meg a helyet.
Bárhol lakunk a világon,
Tulajdonunk magyar hely,
De a szép Magyarországunk
Fontos, mint a kisbabának
A tápláló anyatej.
Eltelt száz év a szórványban
Ritkán sütött ránk a nap
Ha nehéz is a keresztünk
Elcsüggedni nem szabad!
Eső után szép idő jön,
Utolsóból első lesz.
Atyám, ma ha meg is büntetsz
Holnap ismét átölelsz.
2020.június 4-10
A koronavírusnak
Vass János
Gyilkos vírus csendesedj le ha lehet!
Koronának keresztelték a neved.
De nem lehetsz bolygónk győztes királya,
Mert azt neked csak a gonosz kínálja.
A gonosz csak csalogat és hiteget,
Ha ráhallgatsz tönkretesz és kinevet.
Ha elküldöd, a Jóisten hatalma,
Közeledből azonnal elzavarja.
A Jóisten Fiát adta érettünk,
Ha látta, hogy a rossz útra tévedtünk.
Nem fogja megengedni egy vírusnak,
Hogy nevezze magát Jézus Krisztusnak.
Hogy a vírus ember műve, meglehet.
Mert a földön sántikál a szeretet.
Gyilkos elmék – azok elmebetegek –
Képesek, hogy ilyeneket tegyenek.
A sátánnak hatalmas az ereje.
De nincs joga, hogy életünk elvegye.
Mindenek felett csak a Jóisten áll,
Csak előtte áll haptákban a halál.
A vírusnak aki adott életet,
Józan ésszel belátja, hogy tévedett.
Kétszáz ezer lélek szárad a lelkén,
S még nem vagyunk a piramis tetején.
Minden dölyfös bika párját megkapja!
Az erőnek a tudás az alapja.
Gyilkos vírus kikezdtél az emberrel,
Az ember a tudásával agyonver.
Mint mennyország olyan a mi világunk,
Érte minden ellenséggel kiállunk!
Az Úr Jézus velünk van és figyel ránk,
Ő a király s a bolygó a mi hazánk.
2020. április 15–20.
Fogd a kezem!
Vass János
A falukban hová jutott magyar pap,
A magyar a szeretetből annyit kap,
Amennyit elbír a szíve s a lelke,
Hogy nemzetét soha el ne felejtse.
Úgy lehet felszámolni egy nemzetet,
Ha feldarabolják, mint a kenyeret.
Beolvadás vár rá a szórványban
S elfelejti, hogy mi is volt korábban.
Ki a SZÓ ma itt a földön, emberek?
Kétezer éve, hogy Jézus Mennybe ment.
Azóta nincs próféta, nincs apostol,
Hamisokat állít elő a pokol.
A szórványban sok a hamis próféta,
A buta nép nekik nagyon jó préda!
Dumájukat bizonyítani nem lehet,
Hazugságokkal töltik meg fejedet.
Erdélyben a magyar nem idegen,
Nem olyan, mint Robinson a szigeten!
Ezer éves gyökereink vannak itt,
Róluk alig emlegetnek valamit.
Rettegnek, mert egyszer az a valami
A sors elől már nem tud elszaladni.
Az igazság úgyis egyszer kiderül,
Hogy mikor, azt Jézus tudja egyedül.
Nagy örömet szerzek azzal nejemnek,
Ha vele a templomba elmegyek.
Ott szívünkben a szeretet fellobban
S áldás után hazamegyünk boldogan.
A magyar is lehet boldog amíg él,
Ha a Jézus igazságában remél.
A boldogság alapja a SZERETET,
Fogd a kezem s én fogom a kezedet!
2020. február 15–18
A pap és a szabály
Vass János
A lelkészünk unalmában
Olyan megoldást talált,
Hogy a saját templomunkban
Maga csináljón szabályt.
Őseinknek templomában
Ma az igét hirdeti,
Holnap elmegy, s templomunkba
Lábát többé nem teszi.
Egy másik pap alig várja,
Hogy a lábát kitegye,
És a falunk puha ágyát
Még melegen átvegye.
Tisztelt papok, ki hozzánk jön
Falunk puha ágyába,
Nem király lesz, igét hirdet
Majd az Isten házában.
A szeretet vezérelje
Ha palástját felteszi!
Kinek nincs saját palástja,
Csináltatunk mi neki.
Ősapáink szabályai
Többet érnek mindennél,
Templomunkban minden emlék
A szívemben ma is él.
Megfogta az Isten lábát (ex papunk)
Míg volt falunk lelkésze.
Búcsúztattuk a falunktól,
Mert a határt átlépte.
Tegye dolgát! Szabályokat
Csak a közgyűlés csinál.
Úgy nekünk, mint a lelkésznek
A közgyűlés muzsikál.
2020 január 17 – 18
Közeleg az esküvő
Vass János
Hanna, Hanna, unokámnak jegyese,
Azt mondják, hogy „Szárnyon száll a szerencse”.
Azt is mondják, hogy az ember kire száll,
Boldog lesz míg elszólítja a halál.
Úgy látom a szárnyan szálló szerencse
A te szívecskédet is felkereste.
Az unokám megkérte a kezedet,
A szép napra vártál éppen eleget.
A boldogság alapja a szerelem,
Értük túlóráztak olyan lelkesen.
Gyönyörű ház s a gyönyörű feleség
A végtelen szerelemre nem elég.
Kell egy gyermek, még kettő sem lenne sok,
Hogy legyetek igazában boldogok!
Esküvőig a kisbaba nem illik
Azoknak, kik a hagyományt tisztelik.
Boldog az a család, hol a szerelem,
Mint fenyőfa levél, mindig eleven.
Szerelmetek, hogy ne fogyjon el soha
Szükséges a gyermekeitek mosolya.
Lehet Hanna, lehet Robi a neve,
Szeme színe lehet kék vagy fekete.
Tele a ház vele ha sír, ha nevet,
Ő tartja fenn a végtelen szerelmet!
2019 november 15–18
Az unokám és kedvese
Vass János
A kedvesem budapesti magyar lány.
Előtte is volt szeretőm egy néhány!
Egyikük sem csalta el a szívemet,
Akármilyen profi módon hizelgett.
Túl nagy fába vágtam be a fejszémet,
Annak aprítása ma sem ért véget.
Több éve, hogy hűségesen aprítom,
Gyakran érzem, hogy tovább már nem bírom!
Egy buliban történt meg a véletlen,
Azóta megváltozott az életem.
Egy szép barna budapesti hajadon
Pár tánc után már csüngött a nyakamon.
Két magyar szív egymásra lelt külföldön,
Számukra már leapadt a vízözön.
Ketten könnyebben aprítják a nagy fát,
S nem hallom panaszkodni az unokát.
Ha megunja aprítani a nagy fáját,
Egy szép lakás várja haza gazdáját.
Gazdáját és gyönyörű szép kedvesét,
Akinek már meg is kérte a kezét.
2019. október 19–21
A szavaló ezredes
Vass János
Sokat láttam már az életemben,
De szavaló ezredest még soha.
A falunk napján ismertem meg őt,
Egy Petőfi rajongó, kész csoda!
Hangja, mint a tomboló viharé,
Tiszteletet parancsol magának,
S hirdeti, hogy volt egy Petőfink, ki
Szabadságot akart a világnak.
Bármily szépen ficsereg a fecske,
Egy fecske dalára nem jön tavasz.
Világszabadság sem lesz a kék bolygón,
Míg köztünk jár a gonosz ravasz.
A szívem érzékeny húrjához ért
Petőfinek Az őrült versével.
Ilyenkor az öröm és boldogság annyi,
Hogy szívemben nem fér el.
Tisztelj nagy költönket a világ,
És azt, ki verseit szavalja,
Hallotta hírét a kínai nép,
Ki verseit tanulni akarja.
Szavald tovább, kedves barátom
A kedvenc nagy költönk verseit.
Egy a célunk: az igazi szabadság,
Tegyünk érte, s az Isten megsegít!
Szabadság volt a nagy költönk álma,
S életét érte áldozta fel,
Szavaljuk hát verseit, hogy nevét
A világ soha ne feledje el.
2019 július 24 – 25
A test és a lélek
Vass János
Lélek – lélek! Hol bujkálsz a testemben?
Adj egy jelt, hogy beszélhessünk kettesben.
Mondd meg azt – mert gondolok rá eleget –,
Hogy valóban bennem mi a szereped?
Jól tudom, hogy te tartasz engem életben
S nem kerültél belém csak úgy vétetlen;
Isten küldött fékezni rossz vágyaim,
Hogy a gonosz ne lopja el álmaim.
Felfogni azt, hogy lelkünknek az élete végtelen,
Kevés ahhoz az emberi értelem.
Mit értünk meg hatvan – hetven év alatt?
A végtelen univerzumban száz év csak egy pillanat.
A csillagok élete is véget ér,
Vajon lelkünk azoknál is többet él?
Több milliárd év nekik az életük,
Hogy fogjam fel, hogy mi annyit élhetünk?
Találgatjuk, hogy mi lesz a lélekkel,
Mert minket az öröklétet érdekel.
Hogy ismerjük fel ott egymást test nélkül
Meddig az új lelketesfünk felépül?
Sok a kérdés és kevés a felelet;
Az Úr erről nem mondott csak keveset.
Az ember ha sokat tud és sokat lát,
Könnyen ráül, hogy kövesse a fényességet angyalát.
A léleknek a lelkész az orvosa,
Ha beteg, a fájdalmait feloldja.
Tisztán hordja, mint anyja a gyermekét,
Ha összerogy, odanyújtja a kezét.
Nem vagyok én okostojás a hitben,
Azért engem mégis szeret az Isten.
Majdnem minden vágyam ma is teljesül
És nem érzem magam soha egyedül.
2019 június 1 – 5
Összetartozás
Vass János
Összetart a nyelvünk,
Összetart a vérünk,
Összetart a csárdás
Akárhol is élünk.
Összetart a tudás,
A legendás Rubik-kocka
És Szentgyörgyi Albert, ki a C-vitamint
A világra hozta.
Összetart Attila,
Szent István s a vallás,
Híres történelmünk
És a megmaradás.
Összetart a sorsunk
És mindenek felett,
A gyönyörű hazánk
S benne az új kezdet.
Összetart a szívünk,
Összetart a lelkünk.
Büszkék lehetünk, hogy
Magyarnak születtünk!
És ha eljön a vég
Ott is együtt leszünk!
Saját temetőnkben
Nyugszik meg a testünk.
2019. április 5–8
Válasz az üzenetre
Vass János
„A második kisbabánk is úton van.”
Üzente a primadonnánk boldogan.
Kedves hölgyem, örvendek a jó hírnek
Úgy, mint a legértékesebb gyógyírnek.
Az a nő, ki babát hoz a világra,
Mondhatja, hogy nem született hiába,
Mert a gyermek lényege az életnek
S Isten útján senki el nem tévedhet.
Isten útján jár ki többször anya lesz,
Minden magyar nőnek jó, ha tudja ezt.
És ha akar erős magyar nemzetet
Hagyja élni a megfogant gyermeket.
A hamisságnak rengeteg az ideje
A lelendő mamákat, hogy figyelje
És ha köztük csüggedő mamát lát
Megpróbálja
Rávenni, hogy ne tartsa meg a babát.
2019. március 14