Húszonöt év, hova lettél?
Vass János
Mennyei jó, édes Atyám,
Te, ki vagy mindenek felett,
Megáldottad egészséggel,
Széppel, jóval életemet!
Megtartottad szüleimet,
Így boldog volt gyermekkorom,
Beteljesült minden vágyam
Meddig velük voltam otthon.
Nem kívántam égbe kelni,
Mert tudom, hogy nincsen szárnyam,
De a földön beteljesült
Majdnem minden merész vágyam.
Tanulás volt az életem,
Mert tudom, hogy harc az élet.
És a harcban – mint erővel –
A tudással többet érek.
Húszonöt évvel ezelőtt
A párommal összekeltem,
Ikerfiúink születtek,
Boldog volt a szívem, lelkem.
Az egyiknek volt egy vágya
S harcolt érte kitartással,
Célba ért, s ma Vásárhelyen
Sakkot játszik a tudással.
A másik sem maradt alább,
Itt hagyva a román hazát,
Egy időre külföldre ment
S jól fizetett munkát talált.
Úgy nekem, mint a páromnak
A két fiunk az életünk!
Ha mennydörgő a szerelmünk,
Értük csendesebbek leszünk.
Mint a Kis – Küküllő vize
Foly az élet szép csendesen,
Kanyarait leszámítva,
A legtöbbet egyenesen.
Húszonöt év, hova lettél?
Úgy elszálltál, mint a madár.
Itt a másik huszonöt év
Titkaival előttünk áll.
Ma az ezüst lakodalmaunk
Útat nyit az arany fele,
Köszöntjük azokat, kik ma
Átlépik a század felélt.
Egészségem, boldogságom
Megköszönöm, amíg élek,
Hálát adva minden napon
A mindenség Istenének!