Két hármas története
Vass János
István az óra előtt arra kért, ha esetleg feleltetik, súgjak.
— Úgy történt, hogy éppen őt szólíttatott fel. Én a negyedik padban ülök, ő meg az elsőben.
István alighogy felelni kezdett, összezavarodott. A tanárnő szigorúan nézett rá, ő meg segítségkérően pillantott felém. Súgni kezdtem. A tanár elvtársnő észrevette, de nem szólt semmit. Ekkor bátorságot kaptam és folytattam a súgást. Mire a tanárnő csak ennyit mondott:
— Ülj le, Molnár István, hármast kaptál és te is Vass. Köszönd meg a barátodnak!
Ugy szégyeltem magamat, azt a hittem a föld alá sülyedhek. Azóta leszoktam a súgásról.