Lárisszának

Mennyei jó édes Atyám,
Te ki vagy mindenek felett!
Megáldottad egészséggel,
Széppel, jóval életemet!

Megtartottad szüleimet,
Így boldog volt gyermekkorom.
Nagymamát, ki vigyázott rám,
Mikor anyám nem volt otthon.

Gyermekkorom elmúlt régen,
Kamaszkorom végén járok.
Mától fogva nagykorúként
Lépek át egy új határon.

Édesapám, édesanyám,
Kérek mától szabad kezet,
Hogy ezentúl én legyek az,
Ki határoz sorsom felett.

Mától fogva a sorsomat
Terveim szerint vezetem,
S nem kívánom az élettől,
Mi számomra lehetetlen.

Nem kívánok égbe kelni,
Mert tudom, hogy nincsen szárnyam,
De a földön teljesülhet,
Akármilyen merész vágyam.

Tanulás volt az életem,
Mert tudom, hogy harc az élet.
És a harcban – mint erővel –
A tudással többet érek.

Ma már a függőségemnek
Elszakadt utolsó szála,
S szabad leszek, mint a madár,
Mely repül fáról fára.

Egészségem, boldogságom
Megköszönöm, amíg élek,
Hálát adva minden napon
A mindenség Istenének!

Szép vendégek ezen este
Azzal, hogy mulattok velem,
Írtak egy szép történetet,
Arról, hogy ma felnőtt lettem.