Lilla és a vegyes kar

Azt állítja a tudomány
Az emberek tudománya:
Csodák nincsenek a földön
Csak babona, valahányka.

De az Isten adhat csodát,
Adott is az emberekre,
Amely nélkül az életnek
Folytatása nem lehetne.

Ez a csoda akkor áll be,
Mikor babát hoz a gólya.
Ő lesz aztán itt a földön
Létünk tovább folytatója.

Én is hiszem, hogy a földön,
Emberek közt csoda nincsen,
Csodát nem tehet az ember
Csodát adhat csak az Isten.

A gólya is csak úgy jött el,
Mert az Isten úgy akarta.
Ugye, tiszteletes úrunk?
Fejét hányszor megvakarta.

A Bilakon jött meg a hír
A vegyes karnak számára,
Hogy a gólya fészket rakott
Az Orbán család házára.

Lett is aztán örvendezés
Az örömhír hallatára
Tapsolgatás, jókívánság
A jövendő kis babára.

Még nem tudta senki akkor,
Hogy a baba kislány leszen,
És amikor világra jön
Szólíják majd Lilla neven.

A vegyes kar örömmel
Végig követte a csodát.
Mióta még semmi sem volt,
Meddig szemünk kisbabát lát.

Lilla, mikor nagyobb leszel
Te kinózd meg a vegyes karát.
A papádnak, aki benne
Hűséges lelkekre talált.

Pörgesd le a kazettáját
A Bilaki ünnepségnek,
S lásd meg a mi szemeinkben,
Mily szeretetlángok égnek!

„Papa, ki az? Azt hogy hívják?
Nézd, az egész kar hogy nevel!”
S a papád éhen álmodozva
Elmond rendre egy – egy nevet.

Kérdeztem a babonáról
S mamád eképp válaszolta:
“Ki Jézussal egy úton jár,
Ottan nem lehet babona.”

Ilyet csak az apostol mond,
Aki Istent szívből imád.
S betartja a parancsait,
Épp úgy, mint az édesanyád.

Nem kívánom életedbe
A bibliai széles utat,
Csak a szűket, s mamád lelkét –
S irányt, amit Isten mutat.

Talán, mikor nagylány leszel
Már nem leszek a világon. –
Legyen az én rövid versem
Számodra, egy édes álom!