Magyar összefogás

Csengett a telefon
s mikor felvettem,
egy női hang így szólt:
Még egyszer kerestem!

Ismerem a hangját,
enyém a szerencsé!
Mivel szolgálhatok
magának, Emese?

Közölni akarom
és megkérni szépen,
irodalmi kör lesz
még ezen a héten,
csütörtök délután
jöjjön mindenképpen!

Szívesen elmentem
és nem jött, hogy higgyem,
cukrászdába vittek
s ott ingyen volt minden.

Cukrászdát béreltek
így tisztelt meg minket,
hogy minél szebb helyen
mondjuk verseinket.

Síri csend lett, mikor
mondtuk a verseket,
a tanárok szívében
tombolt a szeretet.

Ki is mutatták ezt,
gyakran fel – fel álltak,
ökleiket szorítva
intettek egymásnak.

Nagy tapssal fogadtak
minden egyes verset,
szív dobbanásából
szőttem össze percet.

Szavak ültek csendben
a fényes színpadon,
mint harmat a hajnal
remegő ablakon.

Nem a zaj volt fontos,
nem a kéz zaja szólt,
hanem hogy egy lélek
egy másikhoz hajolt.