Magyar sors
Vass János
A szívemben Budapestről fúj a szél
Onnan tudom reggel a nap mikor kél
A híreket a Duna tévén hallgatom
Ellopta a szívemet a Balaton.
Mikor anyám a világra szült engem
Erdélyben már nem volt úr a nemzetem
Megfosztották tőle a nagy hatalmak
A múltunkról már tudni sem akarnak.
Ha majd egyszer a világnak kereke
Úgy fordul hogy a magyar is szeresse
Kapja vissza mindazt ami neki jár
Ha kastély az iskola vagy ősi vár.
Uram Jézus hol van az igazságod
Több száz éve hogy a magyart nem szánod
Minden nemzet belerúg a magyarba
Minden ember csak a rosszát akarja.
Mit vétett a világnak nemzetem
Hogy a világ vele szemben kegyetlen
Volt már egyszer megfeszítve keresztre
Azért mert a szabadságot szerette.
Az igazság ritka cikk itt Erdélyben
Hogy megkapd azt harcolnod kell keményen
Gyakarn érzed hogy nincs semmi esélyed
Csak az Úr Jézus marad a reményed.
Nagyhatalmak mit tettek nem semmi
Anyjától a gyermekeit elvenni
Szörnyetegek! Nem fájdult meg szívetk
Milliókat hogy árvákká tegyetek.
Szörnyűség mit tettetek nagyhatalmak
A bűnösök büntetlen nem maradnak
Rátörtetek az ártatlan magyarra
Rátok száll majd az Úristen haragja.
Hiszem azt hogy az igazság beállit
Amikor rá a világ már nem számit
Ismét feljön a magyarok csillaga
S ragyogni fog ahogy ragyogott valaha.