Negyvenhárom év után

Immár több mint negyven éve
Pontosabban negyvenhárom,
Hogy Becének legszebb lánya
Lett az én hűséges párom.

Köszönöm a Jóistennek,
Hogy a leány akit adott
Hűséges volt, boldoggá tett
Jóban, rosszban el nem hagyott.

A családi szeretetet
Mindig ő tartotta köztünk,
Ha a gonosz környékezett
Együtt könnyebben legyőztük.

Ha a szakadék széléig
Sodort el a sors szeszélye,
Visszarántott, be ne csússzak
Oda a pokoli mélybe.

Mind gyakrabban jut eszembe
Megcsókolni a két kezet
Melyekkel hű feleségem
Olyan sokszor segédkezett.

Este mikor ágyba bújunk
Hozzám simul úgy mint régen
Ma is érzem: nekem van
Legszeretőbb feleségem.

Hajnalban már elég gyakran
Elkerül az édes álom
Olyankor a gondjaimmal
Órák hosszat elbabrálom.

Álmában az életemre
Látta rátörni a halált
Könnyező szemekkel ébredve
Örvendett hogy épen talált.

Még nem merjük kimondani
Pedig tudjuk, hogy az élet
Mi korunkban már nem csoda
Hogy eléri a véget.