Pityeregtem elkeseredésemben
Vass János
– Csend! Az egyik legnagyobb költőről fogunk tanulni – csengtek a tanár elvtársnő szavai. – Síri csend lett az osztályban. Mindenki odafigyelt. A tanár elvtársnő elmosolyodva mondta:
– Vassnak a legkedvesebb költőjéről. – Az egész osztály rám nézett. Mindenki tudja, hogy levelezem a szerkesztőséggel és Petőfi verseit legalább tízszer elolvastam, így jegyzem meg a szép kifejezéseket.
Másnap szintén magyar óra volt. Petőfi életrajzát hagyták fel. Úgy megtanultam, hogy szinte kívülről tudtam.
Ahogy a tanár elvtársnő bejött az osztályba és leült a katedra mellé, felnyújtottam a kezem, hogy feleljek. A tanár elvtársnő végignézett az osztályon, csupán két tanuló nyújtotta a kezét. Nem feleltem. Szinte pityeregtem elkeseredésemben. Az óra végén magához hívott, és azt mondta:
– Nemcsak a kedvenc költőnek az életrajzát kell megtanulnod, hanem mindenkiét, és minden leckét. – Szégyeltem magam.
De megtanultam, hogy minden órára rendszeresen kell tanulni.